ÚJBUDAI SZÉCHENYI ISTVÁN GIMNÁZIUM
...ahol jó lenni
Alkotópályázat 2016. I. helyezett :: 2017-02-06

Szikszai Cintia (12.B): Régi barát

A rövid elbeszélés a gótikus regények misztikumát ötvözi a halál, a meghalás örök filozófiai kérdéseivel. A csattanóban fény derül a nagy titokra – de! nem az olvasó számára.

Az óra már majdnem hajnali hármat ütött, amikor egy kertes ház ablakából egy fekete holló repült ki a halvány fényben derengő utcára. A csendet csak egy kóbor macska magányos nyávogása törte meg a távolban.

A holló lassan, ráérősen körözött egy kis ideig a tölgyfa felett, majd leereszkedett az egyik ágára. A következő pillanatban már nyoma veszett; a helyén már magas, nyurga alak ült megviselt rongyokban.

A Halál.

Meredten nézte a vele szemben lévő házat. Közepes méret, fehérre meszelt falak, karácsonyi dekoráció - első ránézésre pont olyannak tűnt, mint a mellette sorakozók. Azonban egyvalamiben különbözött. Nem kevesebb, mint húsz évvel ezelőtt járt először abban a házban. Akkor még nem volt itt az ő ideje, viszont a mai nap már az idős úr is tudta, hogy jönni fog. Mondhatni régi barátként üdvözölte.

- Már vártalak.

Az öregember hangja erőtlen volt, nehézkesen vette a levegőt. A szeme csillogott a láztól.

- Tudom.

Leült az ágy végébe, kíváncsian nézett az öreg, megviselt arcra, ami valami hihetetlen módon még mindig őrzött valamit a régmúltból.

- Félsz?

- Nem. De igen... Talán egy kicsit - az öreg halványan elmosolyodott  - kevésbé, mint amennyire kéne.

- Mindenkiből mást vált ki a látványom.

Az öreg felköhögött csúnyán, reszelősen. Vékony, vörös csík folyt le a szája sarkából.

- Az egészből a szenvedés a legrosszabb. Nemcsak a fájdalomra gondolok, hanem a várakozásra. Várni arra, hogy mikor lesz könnyebb... - újabb köhögőroham  -,… hogy mikor lesz vége. Ez az egész... felőrli az elmémet.

- Az élet ezzel jár. Túl is eshetünk rajta, ha ezt szeretnéd.

- Nem, még nem. Először lenne egy kérésem... Megmutatnád az arcodat?

Ez volt az első alkalom, hogy a Halál megdöbbent.

- Szeretnék még érezni valami bátorságfélét utolsó perceimben.

A Halál jól tudta, mit értett e kérése alatt: válaszokat. Mi lesz az élet után? Könnyebb lesz? Fog-e még élni valaha, esetleg egy következő életben?

- Kíváncsi vagyok, mi vár rám.

- Mindenki az.

És bár még soha senkinek nem tette meg, neki mégis: felemelte sovány, sápadt kezét, és hosszú, göcsörtös ujjaival hátrahajtotta a kámzsát, és súgott valamit.

Az idős arcon érzelmek sokasága futott át: döbbenet, hitetlenkedés, majd ámulat vette át a helyét, ám mindez csak egy villanás erejéig. A következő pillanatban üveges szemmel meredt maga elé, világtalanul. Békés, kisimult arcán mosoly húzódott - vége a szenvedésnek.

A holló még akkor is az ablakban gubbasztott, amikor a mentősök szirénái belehasítottak a néma csendbe.

1111 Budapest XI., Egry József utca 3. :: email: :: tel: +36 1 310-2948 :: OM: 102794