ÚJBUDAI SZÉCHENYI ISTVÁN GIMNÁZIUM
...ahol jó lenni
Alkotópályázat 2017. I. helyezett :: 2018-02-24

Szűcs Panni (12.c): Szívbillentyű

Pöffeszkedő ünnepélyesség lengte körbe a termet, mikor fellépett az emelvényre. Gyér taps, fojtó izgalom és a borvörös anyag hangja, ahogy a gúnyosan sziszegő huzat meglibbentette az áporodott függönyöket – utólag így írhatta volna le az estét, az Ő nagy pillanatát.

Egy perc szünet, majd a vakító, észveszejtő csend beállt. Ujjropogtatás, nagy levegő, és az első elefántcsont leütés:

Elkezdődött.

Bátortalan, hamis hangok zúdították fel a hallgatóság indulatát, és Ő is és a közönség is és egyöntetűen mindenki mindössze egyetlen dolgot kívánt, egy valami után sóvárgott: legyen már vége.

Eltévesztett egy billentyűt. Majd még egyet. És még egyet.  Talán a veríték szökött a szemébe, azért nem látta a reszkető kézfejét. Valahogy így nyugtatgatta magát. Nem mert az emberekre nézni, csak az őt körülölelő márványtengerre, a pompára és a gondolatai közé fúródó kétségre volt képes összpontosítani. A múlt keserű foszlányai kezdtek beférkőzni az elméjébe, és halkan ismételgette magában mindet:

Hatalmas karriert futsz be, meglátod. Te vagy a legjobb mind közül. Nem hozhatsz ránk szégyent. Mindent meg lehet tanulni. Ne keseregj már annyit, inkább gyakorolj. Nem hagyhatod abba, ugye tudod? Végig kell csinálnod. Ne okozz csalódást, anyád nem viselné el.

Halk pukkanás, és ekkor végre felpillantott. Bár ne tette volna. Hirtelen minden ember arca elmosódni látszott, majd fehéren kavarogva kirajzolódott a szúrós fekete szempár, az a szigorú szemöldök és keserűen rángatózó száj.

Kérlek ne – suttogta.

Elkésett vele, nem tehetett semmit. A levegőben egy ágas-bogas szó szállt felé, és mikor borzongatva végigfutott a hátán, hirtelen a tömeg visszhangozni kezdte:

Kudarc vagy.

Ne… Nem vagyok az. Kérlek.

Nem vagyok kudarc.

Nem vagyok semmi.

Apa.

Valami aláhullt az ölébe, a rongyossá vasalt, makulátlan ingujjára, majd a fogva tartójára, a fekete-fehér szörnyetegre. Valami parázsló, sziporkázó vörös fény. Rubinok. Végigpattogtak a testén, a billentyűkön, de nem állhatott meg. Apa figyelte őt.
Nem maradt sok hátra. Egyetlen utolsó, kínzó leütés, aztán megint csend. Egyszerre záporozni kezdtek az ékkövek, a zongorista teste kettévált, egy hangtalan sikoly és vége.

A halál oka: szívbillentyű sorvadás.

1111 Budapest XI., Egry József utca 3. :: email: :: tel: +36 1 310-2948 :: OM: 102794