„Elég jó feladat volt, persze ez a kijelentés tele van iróniával.” – Az éjszakai fogmosás gólyaszemmel
Hajnali fél háromkor nem a legjobb felkelni. Főleg, ha nem magadtól ébredsz, hanem valami idiótára, aki a szemedbe világít a neonlámpájával, és mielőtt kirohanna a szobádból, rád ordít, hogy: „TŰZRIADÓ, AZONNAL KELJ FEL!”
A szobatársam felkapcsolta a villanyt. Felhúztuk a cipőnket, s közben már arról is értesültünk, hogy fogkefét és fogkrémet okvetlenül vigyünk magunkkal az udvarra. Ezt nem értettem. Hamarosan felgyullad az egész hotel, a holmijaink is bent égnek majd, de a fogkefét és a fogkrémet mentsük ki?
Magamhoz kaptam a kért dolgokat, de még gyorsan, biztos, ami biztos alapon a pizsimre húztam a piros pólómat és a névtáblámat is. Mert nem a tűzhalál járt az eszemben, hanem hogy fél 3-kor ki ne találják a dökösök,hogy „KOLLEKTÍV BÜNTETÉSBEN” részesítenek. „Tüskés eprekre” keresztelt csapatom piros felsőjéről és a kis névtábláról az éjszaka kellős közepén sem felejtkezhettem el.
Mialatt a szobatársammal elkezdtünk lefelé baktatni a lépcsőn, rájöttem, hogy nem csak mi nézünk ki zombikként, hanem az összes gólyatársam. Az udvaron párokba kellett rendeződnünk, bár nem nagyon ment, mert mindenki beszélt mindenkivel,hogy mi ez a riadó, miközben sehol sincs tűz. Kezdett bebizonyosodni, hogy az éjszakai ébresztés is csak egy a sok szívatás közül.
Meghallgattuk a dökösök – akik egyébként meglepően üdék és frissek voltak, nem úgy, mint mi, a kis élőhalottak – utasítását: a párunkkal össze kellett kulcsolnunk könyökhajlatnál a kezünket és így kellett fogat mosnunk… Hajnali háromkor, pont mikor az ember a másik oldalára fordul és a legszebb álmát alussza.
A sikeres megtisztulás után csoportokba kellett rendeződnünk, s az ifisek végre bejelentették a várva várt utasítást: „Mehettek aludni, reggelinél találkozunk.” Mindenki rohant is a szobájába, de én nem mertem még elaludni, mert azt hittem, hogy ér még minket valami viccelődés az éjszaka. Szerencsére nem jött újabb támadás – nekem is elnehezült a testem, a légzésem egyenletessé vált és álomba merültem.
A reggel azonban olyan gyorsan eljött, mintha csak két percre hunytam volna le a szemem. Az étkezőben pedig minden asztalnál ugyanaz volt a téma: az éjszakai fogmosás. Amit mi annyira nem élveztünk, de a dökösök egész jól mulattak rajtunk.
Végezetül a jövendő kis gólyáknak is lenne egy-két tanácsom a gólyatáborral kapcsolatban. Mindig legyen kéznél a TELEFONOD, akkor is, ha a szabályok tiltják, elemlámpa, a pólód, amiben egész gólyatáborban leszel, a névkártyád, valamint FOGKEFE és a FOGKRÉM!!! És készülj fel arra,hogy abban a pár napban NEM FOGSZ ALUDNI! És soha ne tedd a kezed csípőre, mert akkor csak annyit fogsz hallani, hogy...STOP!!!! És rövidesen kigyúrtabb leszel, mint…
Hubik Brigitta 9.B