Amikor irodalom órán elérkeztünk Puskin – Anyegin című művéhez, Kelemen Krisztina tanárnő felajánlotta, hogy ezúttal nem muszáj megmaradnunk a szokásos feldolgozásmódnál, próbáljunk ki valami újat. Felírt a táblára az Anyeginen kívül még három másik művet (Lermontov – A Démon; Victor Hugo – A párizsi Notre-Dame és A nyomorultak).
A tanárnő mondott pár szót a művekről, aztán csapatokba rendeződtünk az alapján, hogy kinek melyik mű volt a szimpatikus. Nekem – és másik 9 osztálytársamnak – a Démon volt szimpatikus, így lettünk mi tízen egy csapat. A következő magyar órán kis borítékokban megkaptuk a feladatainkat. Mindenkinek külön-külön jutott egy szerepkártya, amin a feladata volt. Még azon az órán el kellett döntenünk, ki melyik feladatot csinálja. Először ki kellett választanunk egy projektfelelőst, akinek az volt a feladata, hogy hetente egyszer ír a tanárnőnek egy e-mailt, amiben elmondja, mennyit halad a csapat, ha vannak, akkor a kérdéseket, vagy akár azt is, hogy senki nem csinál semmit. Ezen kívül nekünk kellett egy elemzőt, két kutatót, két kritikust, két arculattervezőt, egy Jokert és egy jegyzőt választanunk. Azt hiszem az elemző feladata egyértelmű, miután elolvasta a művet, neki kellett a műelemzést elkészítenie. A kutatóinknak fel kellett kutatniuk és összegyűjteniük a vándormotívum - démon és lány - egyéb feldolgozásait pl.: mese, irodalmi mű, festmény, film stb. A kritikusainknak a Twilight című filmet kellett összehasonlítania a művel, kiírni, miben különböznek, és a végén megfogalmazni, hogy nekik melyik tetszett és miért. Az arculattervezők feladata is adja magát, az ő kezük munkája a plakát, ami most az osztály falán ékeskedik. A jegyző feladata az volt, hogy ezeket összesíti, végső formába önti, megformázza és elkészíti a portfóliót. A Joker pedig mindezekben segédkezett, mindenhol ott kellett lennie, ahol szükség volt rá. Miután kiosztottuk egymás között a feladatokat, kaptunk 3 hetet, hogy összehozzunk valamit, amit később az osztály előtt elő kell adnunk. Annak ellenére, hogy mind nagyon örültünk, hogy eltértünk a megszokottól, nem ez volt a legegyszerűbb feladat, megvoltak a maga nehézségei és az előnyei is. Sok civakodás volt, egyet nem értés, de sokkal jobban megismertük egymást, kicsit közelebb kerültünk egymáshoz és végül mind a négy csapat remek munkát végzett. Két jegyet kaptunk a munkánkért. Egyet a közös előadásért, egyet pedig az egyéni munkáért. Miután minden előadást meghallgattunk a tanárnő adott egy lapot a projektfelelősöknek. Jegyzőkönyv és értékelés, illetve még volt két oklevél. Ezeket a projektfelelősök töltötték ki a csapattal, majd otthon kellett írni minden csapattagról pár mondatot. Le kellett írni, hogy mennyire volt aktív, mennyit dolgozott, könnyű volt-e vele dolgozni stb. Ez is hozzájárult az egyéni jegyükhöz.
Összességében ez egy nagyon jó feladat volt, egyszerre több művet is megismertünk, nem csak azt az egyet, amit akkor is megismertünk volna, ha nem lépünk ki egy kicsit a megszokottból.
A képeken a 10.C osztály tablói láthatóak.
